Talán kevesen tudják, de a hárfa Paraguayban (és még néhány latin-amerikai országban) népi hangszer, ami valamikor a gyarmati időkben a jezsuitákkal került a kontinensre. A paraguayi hárfa egy kicsit eltér a többitől, kisebb és könnyebb azoknál, 36 húrja van, erős és csillogó a hangja és a zenészek a körmükkel pengetik. A zene legtöbbször a természet hangjait utánozza, például a madarak énekét, a vízesés robaját, a víz csordogálását. Dőljünk hátra, csukjuk be a szemünket és hallgassuk! Hagyjuk, hogy a zene átjárjon minket és biztos, hogy utána jobb kedvvel nézünk majd a világba, még akkor is, ha csak a szürke téli világot látjuk magunk körül.
Valamikor diákkoromban kölcsönkaptam egy lemezt, amelyen paraguayi hárfazene volt. Akkor nagyon sokszor meghallgattam és egy életre megszerettem ezt a fajta zenét. Azután hosszú évekig nem hallottam, mert a rádióban, a tv-ben nem játszottak ilyet, máshol meg nemigen lehetett volna akkoriban hallani. Ezért örültem annyira, amikor a YouTube-on rátaláltam a kiváló paraguayi hárfaművész, Francisco Yglesia zenéire. Csodálatosan muzsikál, igazi mestere a hangszerének.
Talán kevesen tudják, de a hárfa Paraguayban (és még néhány latin-amerikai országban) népi hangszer, ami valamikor a gyarmati időkben a jezsuitákkal került a kontinensre. A paraguayi hárfa egy kicsit eltér a többitől, kisebb és könnyebb azoknál, 36 húrja van, erős és csillogó a hangja és a zenészek a körmükkel pengetik. A zene legtöbbször a természet hangjait utánozza, például a madarak énekét, a vízesés robaját, a víz csordogálását. Dőljünk hátra, csukjuk be a szemünket és hallgassuk! Hagyjuk, hogy a zene átjárjon minket és biztos, hogy utána jobb kedvvel nézünk majd a világba, még akkor is, ha csak a szürke téli világot látjuk magunk körül.
Talán kevesen tudják, de a hárfa Paraguayban (és még néhány latin-amerikai országban) népi hangszer, ami valamikor a gyarmati időkben a jezsuitákkal került a kontinensre. A paraguayi hárfa egy kicsit eltér a többitől, kisebb és könnyebb azoknál, 36 húrja van, erős és csillogó a hangja és a zenészek a körmükkel pengetik. A zene legtöbbször a természet hangjait utánozza, például a madarak énekét, a vízesés robaját, a víz csordogálását. Dőljünk hátra, csukjuk be a szemünket és hallgassuk! Hagyjuk, hogy a zene átjárjon minket és biztos, hogy utána jobb kedvvel nézünk majd a világba, még akkor is, ha csak a szürke téli világot látjuk magunk körül.
Megjegyzések (0)