Nyelvi furcsaságokkal már a kisgyerek is találkozik. Mi ebédeltünk és vacsoráztunk, a szomszédék ebédeztek és vacsoráltak. Az osztályban a legmagasabb srác magasabb volt nálam és a barátomnál is, de ő azt mondta magasabb tőlem. A nyelvtanórákon elemeztük a mondatokat, aláhúztuk az állítmányt kétszer, az alanyt egyszer, a tárgyat szaggatottan. Lőrincze Lajostól és Péchy Blankától megtanultuk, hogy az édes anyanyelvünkön beszélni nehéz. A nyelvtant pedig, amit nyelvtudománynak hittünk, elkönyveltük a száraz és unalmas dolgok közé.
Aztán jóval később, már nem tudom hol, olvastam egy Nádasdy cikket. És Nádasdy nem akart kioktatni, egyszerűen elmagyarázta mit, miért mondunk úgy ahogy mondjuk, hogyan alakulhatott ez ki és miért logikus. Egyetlen cikkből kiderült, a nyelvészet nem egy logikátlan szabálygyűjtemény, hanem egy nagyon is logikus és izgalmas játék, valódi tudomány. Ettől kezdve ahol lehetett vadásztam a cikkeire, és főleg miatta olvastam a Magyar Narancsot. A Mancsba már rég nem ír sajnos, de ezen a linkelt oldalon megtalálható a Modern Talking összes cikke, és még jónéhány másik publikáció. Sokadszorra olvasva is remek szórakozás.
Megjegyzések (0)