Mindenki, aki a tót atyafiak szomszédságában él tudja, hogy az igazán jó sztrapacska lényege a krumpli és nem a liszt. A külseje pedig borzas, szürkés, nem különösebben szép. Viszont juhtúróval, hagymával és szalonnával fejedelmi lakoma.
A következőképpen készül: a krumplit durva reszelőn lereszeljük (nem almareszelőn!), ettől hosszú, szálkás lesz, levet ereszt és mire az utolsó krumplival végzünk barnás-szürkés színűvé válik. Megsózzuk, adunk hozzá egy tojást és annyi lisztet, amennyit felvesz és jól összekavarjuk. Akkor jó, ha a kanálról csak lassan csúszik le. Vizet forralunk, amibe kevés sót és olajat is teszünk, és egy kanállal beleszaggatjuk a vízbe, megvárjuk míg feljön a víz tetejére, picit még főzzük, majd leszűrjük. Elég hamar elkészül egy adag, sokszor gyorsabban fogy el, mint ahogy a következő adag kifőne. Én általában már előre elkészítem a szalonnát és a hagymát úgy, hogy a húsos szalonnát jól kisütöm, kiszedem a zsírjából, majd ebben a zsírban megpárolom a jó sok hagymát, belekeverem a juhtúrót és ebben forgatom meg a kész sztrapacskát. Így kerül a tányérra, a tetejére szalonnát teszünk és már lehet is fogyasztani.
Vigyázni kell vele, mert nagyon laktató, sokat nem szabad enni belőle és inkább délben, mint este együk. Igazi aratós étel, kalóriabomba, de nagyon finom.
Sajnos az éttermekben juhtúrós sztrapacska néven inkább nokedlit adnak, amiben csak mutatóban van egy kis krumpli. Már a színén látszik, hogy nem igazi sztrapacska, mert szép fehér. Persze lehet, hogy így viszont nem olyan nehéz a gyomornak.
Megjegyzések (0)